Megbeszélések mindannyiunk életében vannak, és elvileg az a céljuk, hogy válaszoljanak a hol-is-vagyunk-mi-is-jön-most típusú kérdésekre, előremozdítsák a feladatok megoldását. Illetve hogy új energiával töltsenek fel, motiváljanak az előrehaladásban, és erősítsék a munkahelyi közösséget. Én például olyan típusú ember vagyok, aki legszívesebben másokkal együtt gondolkodik - beszélgetések közben jönnek az új ötleteim; közös gondolkodás kell ahhoz, hogy nagy felismeréseim megszülessenek; kell a rendszeres beszámolás ahhoz, hogy lássam, mivel vagyok elmaradva, és melyik feladatom lenne a legsürgősebb a többiek szempontjából. A munkatársakkal közös alkotás során új belső poénok teremtődnek, amiken még hetekig (évekig?) nevetünk, és ez további munkára motivál engem; és jó érzés összefutni a kollégákkal a folyosón és rájuk nézve tudni, hogy azonos, együtt tisztázott célokért dolgozunk.  Ugyanakkor gyakran hallom, hogy a megbeszélés/meeting/értekezlet sok helyen felesleges valam...