Több, mint öt éve ülök olyan vezetői értekezleteken, ahol a szervezet ügyeit tárgyaljuk. Nem azt mondom, hogy nem beszélünk fontos dolgokról, de a témák ad hoc módon kerülnek terítékre, mindenki azt hozza, ami éppen foglalkoztatja. Olyan, hogy napirend, szinte fel sem merül. Ezt a működést a főnököm úgy foglalta össze, hogy mindenki azt az ügyet veti fel, amivel egyedül nem boldogul, több szem többet lát alapon. Így aztán a milliós projektektől az épület felújításán keresztül az alkalmazottak csip-csup dolgáig terjed a paletta, és azt sem mondhatnám, hogy ezeket legalább megoldjuk. Persze az is nagyon fontos, hogy beszélünk róluk, és lehet egy cél, hogy a vezetők képben legyenek a folyó ügyekkel. Mégis, amikor oda kerül a sor, hogy megírjam a jegyzőkönyvet, sokszor fogalmam sincs, mit írjak le, mert vagy nem jutottunk előre, nem született döntés, vagy valójában nem is fajsúlyos az ügy. Nem tudom túltenni magam a kérdésen: tényleg így kell egy döntéshozó vezetői szintnek ...