Feszülve ült mellettem a kollégám, aki a szolgáltatásunk eladásáért volt felelős sales vezetőként. Kollégáit leteremtve, a “kötelező napi stresszt” 9:05-kor beléjük töltve foglalta el helyét. Korábban nem a cég profiljába vágó dolgot adott el egy ügyfélnek, hanem olyasmit, amiben nem voltunk tapasztaltak, de bevállaltuk, mondván: “ Hátha lecsöppen más is tőlük [egy nagy telekommunikációs cégről volt szó]. Csak jöjjön ki nullába... ” Hát nem jött ki, ezért aztán feszült. Feszültségét kétféle módon dolgozták fel a munkatársaim: volt aki magára vette, begörcsölt, rosszul érezte magát, és volt, aki teljesen lerázta magáról, közömbössé, passzívvá, már-már ellenállóvá vált. Ez egyáltalán nem segítette a probléma megoldását vagy az eredményes közös munkát. A megvalósításért felelős vezetőként évek óta a megrendelő kívánságait elégítem ki napi 8-14 órában – úgy, hogy a kívánságok listája folyamatosan nő, de a költségek persze lehetőleg ne változzanak. Hajnalban ébredek, mert aki...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése